Szeretem a városom. A miénk. Közös a víz, a levegő, a szavak.
A víz mérgező, a levegő mérgező, a szavak is mérgezettek.
A városunk egy mérgező mocsárra épült. Szivárog fel a mélyből, átitatja a talajt, szennyezi a forrásokat, a vizeket, a fákat, elönti az utcákat, befolyik az otthonokba, az ágy alá, beissza magát a koponyád belsejébe, megkeseríti a hétköznapokat, a hétvégi ebédet, elsodorja a barátaidat, elszínezi a jövődet, és az emberek pancsolnak. Nagyokat esznek, nagyokat isznak, te pedig levegő után kapkodsz. Ők fejest ugranak, lubickolnak, alámerülnek, felröhögnek, esznek-isznak, nagy levegőket vesznek. Te fulladozol és az emberek pancsolnak. Messze innen, Norvégiában, 1882-ben.
A Freeszfe Egyesület, MU színház, Budapest 2021.
Játsszák: Béres Bence Cseke Lilla Csenge Gloviczki Bernát Kanyó Kata Pásztor Dániel Urbán Richárd Ujvári Bors
Rendező: Antal Bálint – Díszlet: Bognár Eszter – Jelmez: Mosolygó Anna – Hang, zene: Lelkes Botond – Dramaturg: Kovács Blanka
// Magyar Narancs cikk //
// Fidelio cikk //
annamosolygo.wordpress.com 